*Victoria szemszöge*
Ez a júniusi levegő egyszer megöl engem. Meleg, párás és az sem segít hogy lassan két hete egy csepp csapadék sem esett. Kómásan és feltűnően szakadt állapotban kelek ki az ágyból. Leindulok a konyhába, ahonnan nevetés szűrődik ki. Biztosan itt van a testvérem, Savannah barátja Riker. Vannival kétpetéjű ikrek vagyunk, egy napon születtünk, de nagyon kevés hasonlóság van közöttünk. Mondhatni csak a családunk jellegzetes külső vonásai közözösek bennünk. Lassan benyitok a konyhába, ahol a két említett és legjobb haverom Josh kávézik.
- Sziasztok! - intek, mire mindenki elhallgat. Mire feleszmél a kis csapat, már én is helyet foglalok egy csésze kávéval. A kisebb hangzavarban szinte elenyésző a jelenlétem, kávéskanalammal kevergetem a sötét löttyöt magam előtt.
- Szerinted Viki? - szegezi nekem a kérdést Josh, mire én csak pislogok kettőt és értetlenül nézek rá. - Benézhetnénk délután...
- Apánk laborjába? Pontosan - lép be a konyhába Cameron és Zac.
- Az uszodára gondoltam, de meséljetek! - húz ki egy széket Josh.
- Igen, például, hogy mióta van ide bejárása mindenkinek? - szólok közbe, de senki még csak válaszra se méltat.
- Emlékeztek, hogy apánknak van egy elmélete a földköpenyen keletkező résekről? - néz ránk Zac.
- Mi találtunk valamit, ami egész érdekesnek tűnik - folytatja Cam.- Ebben a könyvben - teszi le elénk a már jól ismert Verne regényt.
- Most csak vicceltek ugye? - teszi le az italát Riker.
- Néhány elmélet szerint Verne valós dolgokról írt - veszi a kezébe Vanni a könyvet.
- Ezt a Verniánusok állítják, de még soha senki nem bizonyította - veszi fel barátnője ellen a harcot Rik.
- Verniánus? - kérdezek közbe.
- Emberek, akik azt hiszik Verne regényei tudományos tények - világosít fel Josh. - És mit akartok? - lapoz bele a könyvbe.
- Az adotok a 134. oldalról ha minden igaz megegyeznek a mai adatokkal. 1987-ben a nagyapánk elutazott a könyv helyszínére, de nem mondta meg mit talált ott - vázolja fel a helyzetet Cam.
- Viszont ezt a könyvet adta a kezünkbe, hogy derítsük ki - fejezi be Zac.
- Szóval... El akartok menni Izlandra, hogy megnézzétek létezik-e a Föld középpontja? - kérdem elgondolkodva.
- Ha tényleg megeggyeznek az adatok, akkor igen. Sőt ti is eljöttök velünk - jelenti ki Zac.
- Azért mert..? - pislog kérdőn Vanni.
- Mert te és Victoria ügyes túravezetők vagytok, Riker-nél jobban senki nem ért a geológiához, Josh pedig igazi túlélő - vázolja fel Cam a tényeket.
- Felőlem - von vállat Josh, mire szép lassan mindenki rábólint erre az őrültségre. Egyébként sem feltétlenül biztos, hogy megegyeznek az adatok vagy hogy találunk is valamit a vulkánnál. Sőt, mivel a Verne regények fiktív dolgokon alapulnak, kicsi az esély, hogy bármi is lenne Izlandon. Legrosszabb esetben kirándulunk egyett a hegyekben.
- Sziasztok! - intek, mire mindenki elhallgat. Mire feleszmél a kis csapat, már én is helyet foglalok egy csésze kávéval. A kisebb hangzavarban szinte elenyésző a jelenlétem, kávéskanalammal kevergetem a sötét löttyöt magam előtt.
- Szerinted Viki? - szegezi nekem a kérdést Josh, mire én csak pislogok kettőt és értetlenül nézek rá. - Benézhetnénk délután...
- Apánk laborjába? Pontosan - lép be a konyhába Cameron és Zac.
- Az uszodára gondoltam, de meséljetek! - húz ki egy széket Josh.
- Igen, például, hogy mióta van ide bejárása mindenkinek? - szólok közbe, de senki még csak válaszra se méltat.
- Emlékeztek, hogy apánknak van egy elmélete a földköpenyen keletkező résekről? - néz ránk Zac.
- Mi találtunk valamit, ami egész érdekesnek tűnik - folytatja Cam.- Ebben a könyvben - teszi le elénk a már jól ismert Verne regényt.
- Most csak vicceltek ugye? - teszi le az italát Riker.
- Néhány elmélet szerint Verne valós dolgokról írt - veszi a kezébe Vanni a könyvet.
- Ezt a Verniánusok állítják, de még soha senki nem bizonyította - veszi fel barátnője ellen a harcot Rik.
- Verniánus? - kérdezek közbe.
- Emberek, akik azt hiszik Verne regényei tudományos tények - világosít fel Josh. - És mit akartok? - lapoz bele a könyvbe.
- Az adotok a 134. oldalról ha minden igaz megegyeznek a mai adatokkal. 1987-ben a nagyapánk elutazott a könyv helyszínére, de nem mondta meg mit talált ott - vázolja fel a helyzetet Cam.
- Viszont ezt a könyvet adta a kezünkbe, hogy derítsük ki - fejezi be Zac.
- Szóval... El akartok menni Izlandra, hogy megnézzétek létezik-e a Föld középpontja? - kérdem elgondolkodva.
- Ha tényleg megeggyeznek az adatok, akkor igen. Sőt ti is eljöttök velünk - jelenti ki Zac.
- Azért mert..? - pislog kérdőn Vanni.
- Mert te és Victoria ügyes túravezetők vagytok, Riker-nél jobban senki nem ért a geológiához, Josh pedig igazi túlélő - vázolja fel Cam a tényeket.
- Felőlem - von vállat Josh, mire szép lassan mindenki rábólint erre az őrültségre. Egyébként sem feltétlenül biztos, hogy megegyeznek az adatok vagy hogy találunk is valamit a vulkánnál. Sőt, mivel a Verne regények fiktív dolgokon alapulnak, kicsi az esély, hogy bármi is lenne Izlandon. Legrosszabb esetben kirándulunk egyett a hegyekben.
*Josh szemszöge*
Régóta ismerem már a Dallas testvéreket, meg az őrült ötleteiket, de kezdenek átlépni egy határt. Persze belementem ebbe a marhaságba, de csak mert biztosan nem találunk semmi jelentőset. Meg hát addig is játszhatom a túlélőt Viki előtt. Igen, reménytelenül beleszerettem a legjobb csaj barátomba, de ellentétben sokakkal én nem vetem rá magam. Annál jobban szeretem, minthogy kitegyem feszéjes személyiségemnek.
Meg aztán, ez az egész remek kalandnak tűnik, kis kiruccanás a szigetország békés hegyei közé.
- Akkor menjünk - lép be újra az ajtón az időközben elkészült Victoria és Savannah. Riker átkarolja Vannit és utánuk szépen mindenki kiballag a házból, aminek többi lakója nyaralni van a Bahamákon. Viki az ajtót kulcsra zárja, majd még háromszor ellenőrzi, hogy biztosan senki nem tud bemenni.
- Viki, szerintem mostmár kellő képpen megfelelően leellenőrizted a zárat. Menjünk - ragadom kézen mosolyogva, mire szó nélkül velem jön. Mr. Dallas laborja alig 5 és fél kilóméterre van jelenlegi helyzetünktől, ezért gyalog indulunk el. Ez a meleg olyan szinten kihat ránk, hogy senki nem szól egy szót se egy jó ideig. Csak baktatunk egymás mellett és mögött szótlanul.
- Nem akarunk buszra szállni? De még egy árnyékos útvonalban is kiegyeznék - szólal meg úgy 3 és fél kilóméter után Viki. Na igen, ő bírja itt a legkevésbé a meleget.
- Gyere - állok meg, mire érti a célzást. Felveszem a hátamra, mire puszit nyom a fejem búbjára.
- Imádlak - nevet, mire csak egy mosoly kíséretében azt felelem.
- Tudom.
Így mentünk a maradék 2 kilóméteren át, míg a laborhoz nem értünk.
Meg aztán, ez az egész remek kalandnak tűnik, kis kiruccanás a szigetország békés hegyei közé.
- Akkor menjünk - lép be újra az ajtón az időközben elkészült Victoria és Savannah. Riker átkarolja Vannit és utánuk szépen mindenki kiballag a házból, aminek többi lakója nyaralni van a Bahamákon. Viki az ajtót kulcsra zárja, majd még háromszor ellenőrzi, hogy biztosan senki nem tud bemenni.
- Viki, szerintem mostmár kellő képpen megfelelően leellenőrizted a zárat. Menjünk - ragadom kézen mosolyogva, mire szó nélkül velem jön. Mr. Dallas laborja alig 5 és fél kilóméterre van jelenlegi helyzetünktől, ezért gyalog indulunk el. Ez a meleg olyan szinten kihat ránk, hogy senki nem szól egy szót se egy jó ideig. Csak baktatunk egymás mellett és mögött szótlanul.
- Nem akarunk buszra szállni? De még egy árnyékos útvonalban is kiegyeznék - szólal meg úgy 3 és fél kilóméter után Viki. Na igen, ő bírja itt a legkevésbé a meleget.
- Gyere - állok meg, mire érti a célzást. Felveszem a hátamra, mire puszit nyom a fejem búbjára.
- Imádlak - nevet, mire csak egy mosoly kíséretében azt felelem.
- Tudom.
Így mentünk a maradék 2 kilóméteren át, míg a laborhoz nem értünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése