* Victoria szemszöge *
Az ég lassacskán kitisztul, Josh is hazament már vagy 4 órája. Délután van, de a Nap még csak most kezdi el visszanyerni erejét. Fekszek az ágyamban a Verne regényt szorongatva, úgy olvasom, mintha csak az életem függne tőle, pedig egyenlőre nincs így. A betűkről nem veszem le a szemem, valahogy mégis sikerül felvennem a csörgő mobilom.
- Igen? - szólok bele türelmetlenül.
- Viki? - hallom meg Zac hangját, a vonal túloldaláról. Halk igennel válaszolok, és lejjebb eresztem a könyvet a kezemben. - Tudnál nekem segíteni egy kicsit?
- Persze, mit szeretnél? - kérdem ezúttal a már tőlem jobban megszokott nyugis hangon.
- Eljönnél a könyvtárba? Ott majd mindent elmondok - kérdi, de a választ meg sem várva megszakítja a vonalat. Felkelek az ágyból, megigazítom a hajam és a cipőmet felvéve kimegyek a házból. Egyenesen a könyvtárba tartok, ahol egy asztalnál ülve megpillantom Zac-et. Ő is a regényt bújja és lázasan jegyzetel.
- Szia - ülök le mellé, mire felpillant. Arcára halvány mosoly terül el és meg akar szólalni, de megelőzöm. - Térképet csinálsz? - fogom meg a firkálmányt.
- Igen, biztosra szeretnék menni. Csak hát a kivitelezés... Neked mindig jobban ment - húzza végig az ujját a papíron. - Akkor segítesz?
- Persze. Csak mond, hogy mit hova rajzoljak - fogok meg egy lapot és egy ceruzát. Alaposan tanulmányozzuk a szöveget, hogy mi merre lehet. Órákon át beszéljük, hogy hogyan csináljuk ezt az egészet a reális kép érdekében. Először a lap közepére kerül a Lidenbrock-tenger. Aztán rádöbbennünk, hogy egy A/4-es lapocska nem lesz elég ehhez a térképhez. Négy papírt összeillesztve megkapunk egy elegendőnek bizonyuló nagyságot. Hátul celluxxal rögzítjük, így kezdődhet is a terep felvázolása. Már amennyire tőlünk telik. Felhelyezem újra a tengert, a Grauben- kikötőt a partra, a sziklafalakat, rá a Hans-folyót, a tengerre felkerül az Axel-szigetke. Az északi part viszont teljesen ismeretlen, nem tudjuk mit rejthet az a terület, mivel a könyv hősei soha nem értek a túlpartra. A bejárat felőli részre erdőt rajzolok, megkövült gombaóriásokat. A vízen pontosan jelölöm meddig planktonos, halas és szörnyes az övezet. A térkép Zac képzelőereje és a kezeim ügyessége alatt kezd életre kelni.
- Ez elképesztő - emeli fel a kész rajzot Zac. Gondosan összehajtja, és táskájába csúsztatja.
- Hat óra van - nézek fel a könyvtári nagy órára. - Jó sokat voltunk itt - jegyzem meg.
- Gyere, a cukrászda még nyitva van, megérdemlünk egy kis pihenést - nyújtja felém a kezét, mire belekarolok. Nem sietünk túlságosan, mivel alig két háznyira van a könyvtártól a cukrászda.
- Igen? - szólok bele türelmetlenül.
- Viki? - hallom meg Zac hangját, a vonal túloldaláról. Halk igennel válaszolok, és lejjebb eresztem a könyvet a kezemben. - Tudnál nekem segíteni egy kicsit?
- Persze, mit szeretnél? - kérdem ezúttal a már tőlem jobban megszokott nyugis hangon.
- Eljönnél a könyvtárba? Ott majd mindent elmondok - kérdi, de a választ meg sem várva megszakítja a vonalat. Felkelek az ágyból, megigazítom a hajam és a cipőmet felvéve kimegyek a házból. Egyenesen a könyvtárba tartok, ahol egy asztalnál ülve megpillantom Zac-et. Ő is a regényt bújja és lázasan jegyzetel.
- Szia - ülök le mellé, mire felpillant. Arcára halvány mosoly terül el és meg akar szólalni, de megelőzöm. - Térképet csinálsz? - fogom meg a firkálmányt.
- Igen, biztosra szeretnék menni. Csak hát a kivitelezés... Neked mindig jobban ment - húzza végig az ujját a papíron. - Akkor segítesz?
- Persze. Csak mond, hogy mit hova rajzoljak - fogok meg egy lapot és egy ceruzát. Alaposan tanulmányozzuk a szöveget, hogy mi merre lehet. Órákon át beszéljük, hogy hogyan csináljuk ezt az egészet a reális kép érdekében. Először a lap közepére kerül a Lidenbrock-tenger. Aztán rádöbbennünk, hogy egy A/4-es lapocska nem lesz elég ehhez a térképhez. Négy papírt összeillesztve megkapunk egy elegendőnek bizonyuló nagyságot. Hátul celluxxal rögzítjük, így kezdődhet is a terep felvázolása. Már amennyire tőlünk telik. Felhelyezem újra a tengert, a Grauben- kikötőt a partra, a sziklafalakat, rá a Hans-folyót, a tengerre felkerül az Axel-szigetke. Az északi part viszont teljesen ismeretlen, nem tudjuk mit rejthet az a terület, mivel a könyv hősei soha nem értek a túlpartra. A bejárat felőli részre erdőt rajzolok, megkövült gombaóriásokat. A vízen pontosan jelölöm meddig planktonos, halas és szörnyes az övezet. A térkép Zac képzelőereje és a kezeim ügyessége alatt kezd életre kelni.
- Ez elképesztő - emeli fel a kész rajzot Zac. Gondosan összehajtja, és táskájába csúsztatja.
- Hat óra van - nézek fel a könyvtári nagy órára. - Jó sokat voltunk itt - jegyzem meg.
- Gyere, a cukrászda még nyitva van, megérdemlünk egy kis pihenést - nyújtja felém a kezét, mire belekarolok. Nem sietünk túlságosan, mivel alig két háznyira van a könyvtártól a cukrászda.
*Josh szemszöge*
Vikitől viszonylag korán elindulok. Nem is tudom hova menjek, haza a csendbe vagy megnézzem Riker-t. Megpillantom a megálló felé közeledő buszt, mire futásnak eredek. Szerencsémre a sofőr bevár, felszállok, majd a végállomás előtt egy megállóval le is lépek a járműről. Pár perc séta után bekopogok Riker-hez, aki ajtót nyit, majd miután meggyőződik róla, hogy nem házaló ügynök vagyok beenged. Cameron int nekem a nappaliból, én pedig csak egy biccentés kíséretében leülök mellé. Rik is csatlakozik hozzánk, majd megkezdődik az eszmecsere. Szó esik a jegy rendelésről, a felszerelés beszerzéséről és a csapatokról, vagyis hogyha ketté kéne válnunk valami miatt, akkor azt hogyan is csinálnánk.
- Riker, Vanni és Zac? - kérdem egy cetlire firkantva a neveket.
- Elválasztanád a lányokat? - néz rám furán Cam.
- Josh beosztása jó, hiszen csak Savannah és Victoria segítségével tudunk átkelni. Mind a két csapatba kell egy Latimer lány. Viszont titeket Zac-kel együtt kéne tartani, ketten tudtok csak jól gondolkozni - vázolja fel a tényeket Riker.
- Akkor ti menjetek Savannah-val, mi meg Vikivel tartunk - javaslom, mire Riker szúrós tekintetével találom magam szembe.
- Mi megyünk Vannival - mondja határozottan. - Gondolom ez alap, mivel ő a barátnőm.
- Viki pedig a legjobb barátom. Haver miért akarsz elválasztani tőle? Főleg, Zac-kel engedjem el? - akadok ki egy kicsit.
- Talán valami problémád van? Elvégre te mondtad, hogy csak a legjobb barátod - fojtja belém a szót Cam. Igaza van, ezt mondtam. Kénytelen vagyok elengedni a legjobb lány barátom, akibe szerelmes vagyok, elengedni a volt pasijával egy tök ismeretlen helyen. Belemegyek, de csak mert nincs sok választásom. Ennyiben is marad ez a kis "vita", inkább áttérünk a felszerelésre. Nem vihetünk annyi mindent, mint a könyvben Axel-ék. Egy-két hétre elegendő protein szeletet, müzli szeletet és konzerv kaját talán le tudunk cipelni magunkkal, de be kell férnie még a víznek és a többi cuccnak. Mérőeszközök, kötelek, jelző fáklyák és világító patronok, valamint fejenként legalább két zseblámpa. Minél inkább arra készülünk, hogy bejutunk több ezer méterrel a földköpeny alá, annál inkább kezdem én is elhinni ezt az egészet. Bár még vannak kételyeim, miszerint élve megsülünk mielőtt bármit is találnánk. Megrendeltük a jegyeket holnaputánra, addigra úgyis minden meglesz ami az induláshoz szükséges.
- Riker, Vanni és Zac? - kérdem egy cetlire firkantva a neveket.
- Elválasztanád a lányokat? - néz rám furán Cam.
- Josh beosztása jó, hiszen csak Savannah és Victoria segítségével tudunk átkelni. Mind a két csapatba kell egy Latimer lány. Viszont titeket Zac-kel együtt kéne tartani, ketten tudtok csak jól gondolkozni - vázolja fel a tényeket Riker.
- Akkor ti menjetek Savannah-val, mi meg Vikivel tartunk - javaslom, mire Riker szúrós tekintetével találom magam szembe.
- Mi megyünk Vannival - mondja határozottan. - Gondolom ez alap, mivel ő a barátnőm.
- Viki pedig a legjobb barátom. Haver miért akarsz elválasztani tőle? Főleg, Zac-kel engedjem el? - akadok ki egy kicsit.
- Talán valami problémád van? Elvégre te mondtad, hogy csak a legjobb barátod - fojtja belém a szót Cam. Igaza van, ezt mondtam. Kénytelen vagyok elengedni a legjobb lány barátom, akibe szerelmes vagyok, elengedni a volt pasijával egy tök ismeretlen helyen. Belemegyek, de csak mert nincs sok választásom. Ennyiben is marad ez a kis "vita", inkább áttérünk a felszerelésre. Nem vihetünk annyi mindent, mint a könyvben Axel-ék. Egy-két hétre elegendő protein szeletet, müzli szeletet és konzerv kaját talán le tudunk cipelni magunkkal, de be kell férnie még a víznek és a többi cuccnak. Mérőeszközök, kötelek, jelző fáklyák és világító patronok, valamint fejenként legalább két zseblámpa. Minél inkább arra készülünk, hogy bejutunk több ezer méterrel a földköpeny alá, annál inkább kezdem én is elhinni ezt az egészet. Bár még vannak kételyeim, miszerint élve megsülünk mielőtt bármit is találnánk. Megrendeltük a jegyeket holnaputánra, addigra úgyis minden meglesz ami az induláshoz szükséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése